Intézményi akadálymentesítési segédlet I.

Kicsit bővebben erről. Keresztes Tamástól kaptam, s most ideteszem, hátha van még olyan elvetemült, akinek -hozzám hasonlóan- új ismeretként jelenik meg ez a dolog.

Így, szépen összeszedve, könnyebb értelmezni.

Az előzőben kezdtem beszélni erről a dologról s azóta megkaptam ennek egy igazán részletes leírását. Nem tudom idevarázsolni az egészet, a formátum átalakítását is ennyi ideig tartott elintéznem (mondanom sem kell, hogy nem én csináltam, de szerencsére volt kihez fordulnom ez ügyben), s még így is elég nagy terjedelmű maradt a kiadvány, ezért amit úgy látom, hogy nem kihagyhatatlan, azt mellőzni fogom. Elnézést ezért.
Ha valaki kéri, természetesen át tudom küldeni az eredetit, csak egy címet kérek.
De igyexem minden fontosat elérhetővé tenni itt.
Olvasmánynak nem egy könnyű nyáresti ponyva, de nem is szakszavakkal teletűzdelt érthetetlen maszlag. Talán nekünk, akik látjuk ezt -és itt ez a lényeg, ez az első lényeg- a továbbgondoláshoz, értelmezéshez segítség.

Látássérültek számára kialakítandó
Intézményi akadálymentesítési segédlet

Előszó

A fogyatékkal élők esélyegyenlőségét előmozdító akadálymentesítésről több tanulmány készült, amelyek rögzítik a megvalósításra vonatkozó javaslatokat. Az alábbi akadálymentesítési segédlet a látássérültekre specializált iránymutatókat tárja fel, amely magába foglalja a létesítmények belső környezetének kialakítására, valamint a kommunikációs akadálymentesítésre vonatkozó javaslatokat. Mivel adott létesítményen belül olyan környezetet kell kialakítani, amely bárki számára elérhető, függetlenül a testi, szellemi adottságtól, ezt a megvalósítási javaslatok is figyelemmel kísérik.

Fodor Ágnes "Minden, amit a látássérültekről tudni illik" tanulmányában analitikusan foglalkozik a látássérültek helyzetével, valamint átfogó ismereteket nyújt életvitelükről, társadalmi körülményeikről.

"Fontos megjegyeznünk, "vakok világa" nincs. Ők nem külön világban élnek, hanem itt köztünk, a mi közös világunkban, még akkor is, ha életvitelüket kissé másképpen kell alakítaniuk, mint látó embertársaiknak. Ha egyszer közelebbről megismerkedünk velük, észre fogjuk venni, hogy látó ember és nemlátó ember között legfeljebb csak külsőségekben vannak különbségek, eltérések. (…)"

Fogalmak a látássérülésről

"A látássérülés, mint fogyatékosság az enyhe látásromlástól egészen a teljes vakságig terjed, így ez egy átfogó kifejezés.

A látásnak rendkívül fontos szerepe van az ember életében, hiszen az ismeretek zömét a látás útján szerezzük.

A látásunk adja a környezetünkből az információk 70-80%-át. A látás segíti az embert a térbeli tájékozódásban és a helyváltoztatásban. A szemünk segítségével tudunk távolságbecslést végezni, részleteket, színeket, formákat, kontrasztokat érzékelni, tárgyakat megkülönböztetni egymástól

A tapasztalatgyűjtésben is igen nagy szerepe van, és ezáltal befolyásolja a viselkedés alakulását is. Megállapíthatjuk, hogy a látástól függ a társadalmi beilleszkedés akadálymentessége.

Mivel vizuális élményeinkből nyerjük információink jelentős részét, így természetes, hogy csak nagyon nehezen tudjuk elképzelni, miként lehet a kép, a látvány, azaz a látás nélkül létezni. Még a szótól is elborzadunk: vakság. Áltapintatból a vak embereket elneveztük világtalanoknak, pedig nem szeretik ezt a titulust (az ő világuk fantáziájukra utaltabb, mint látó társaiké). Szánalom helyett értelmes segítségre várnak, hogy tanulhassanak, dolgozhassanak, gyermekeket nevelhessenek, és hasznosan élhessék le az életüket. A társadalom szemlélete lassacskán változik a fogyatékos emberek irányában, de sok még a tennivaló - mindkét fél részéről - annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség maradéktalanul megvalósuljon.

A látássérült emberek számára az egyik legnagyobb kihívást az önálló közlekedés jelenti, melyhez vannak segítő eszközök. Ilyen közlekedést segítő eszköz: a fehérbot és/vagy a vakvezető kutya.

A fehérbot a kéz meghosszabbítása, valamint jelzés a látók számára. A vak ember a következő lépés előtt kitapintja a talajt, hogy az esetleges akadályokról információt szerezhessen. A fehérbot olykor sötét szemüveggel társulva a vak ember segédeszköze, a köztudatban pedig a vakságot jelképezi.

A vakvezető kutyaspeciális kiképzésénél fogva megtanulja, hogyan vezesse vak gazdáját nagy forgalmú utakon, felbontott járdájú utcákon, parkoló gépkocsik között, építkezések állványai alatt, gyalogátkelőhelyeken, hidakon, aluljárókban és felüljárókon. Járműveken hogyan viselkedjék, a fel és leszállásnál, helykeresésnél hogyan segítsen.

Mivel a gazdának szüksége van arra, hogy a lehető legtöbb helyre elkísérje őt kutyája, így az intézményekbe is lehetőséget kell nyújtani fogadásukra.

Ezen túl, természetesen nélkülözhetetlen a porta vagy recepció szolgálat, illetve a segítőkész munkatársak jelenléte, akik személyes segítséget és információt nyújthatnak az érdeklődők számára.

Részlet az 1998. évi XXVI. törvényből

1998. évi XXVI. törvény

a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról

A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyűlés - összhangban az Alkotmánnyal és a nemzetközi jog által általánosan elismert szabályaival - a következő törvényt alkotja:

A törvényt az Országgyűlés az 1998. március 16-i ülésnapján fogadta el.

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1.§ E törvény célja a fogyatékos személyek jogainak, a jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása, továbbá a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitáció szabályozása, és mindezek eredményeként a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása. (…)

VIII. Fejezet

A FOGYATÉKOSOKAT MEGILLETŐ JOGOK VÉDELME, TOVÁBBÁ A TÖRVÉNYBŐL FAKADÓ FELADATOK KÖTELEZETTJE

27.§ Amennyiben valakit fogyatékossága miatt jogellenesen hátrány ér, megilletik mindazok a jogok, amelyek a személyhez fűződő jogok sérelme esetén irányadók.

Az esélyegyenlőségi törvény elfogadásával megterem-tődtek a fogyatékos személyek jogainak és esélyegyen-lőségének keretei és azok érvényesítése érdekében a következők megvalósítása szükséges:

1. A környezet területén
Az esélyegyenlőségi törvény meghatározza, hogy a fogyatékos személyeknek joga van az akadálymentes, illetve érzékelhető és biztonságos környezetre, mely kiterjed a közlekedéssel, valamint az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre.

Az épített környezet akadálymentesítése, a fogyatékos személyek igényei szerinti átalakítása érdekében meg kell kezdeni az érvényes építési jogszabályok és szabványok áttekintését, s annak felmérését, hogy azok – közhasználatú építmények vonatkozásában – mennyiben teljesülnek. Az épített környezet akadálymentesítése körében prioritásként kell

meghatározni az állami, közigazgatási szervek épületeinek, különösen az egészségügyi, nevelési, oktatási és szociális intézmények teljes akadálymentessé tételét és azokban az információhoz jutást (tájékoztató táblák, hangjelzések stb.). Ennek keretén belül minden minisztérium a költségvetésében rendelkezésre álló újonnan induló beruházási költségének 2%-át kell a saját közintézményeinek akadálymentesítésére fordítani.

Minden induló, új állami beruházás esetén (címzett, céltámogatás) a támogatás odaítélésénél kötelezővé kell tenni azt, hogy a létesítendő épület megfeleljen az akadálymentes épített környezet elvárásainak.

Költségvetési célelőirányzat létrehozása indokolt annak érdekében, hogy Az önkormányzatok, valamint a civil szféra hasonló jellegű programjai is támogatásra kerüljenek. Ennek keretében a fogyatékos emberek közlekedésének, mobilitásának elősegítése érdekében olyan programok támogatását szükséges biztosítani, melyekben a közlekedést megkönnyítő eszközök, módszerek kialakítására kerül sor

(pl. nyílt felületű műtárgyak felismerése vakok számára, közlekedési lámpák hangjelzéssel történő ellátása, járdaletörések, utcai rámpák stb.).

A fogyatékos emberek bentlakásos szociális ellátását biztosító intézmények körében fel kell mérni, hogy milyen mozgási lehetőséget biztosítanak azok építészeti adottságai a bentlakó ellátottak számára, s az akadálymentesítés szempontjainak megfelelő pályázati programokat kell kidolgozni és támogatni.

2. A kommunikáció területén

Az esélyegyenlőségi törvény értelmében a fogyatékos embernek alapvető joga, hogy hozzájuthasson a közérdekű, valamint a jogaik gyakorlásához kapcsolódó információkhoz. Ez a hozzáférhetőség kettős követelményt jelent: egyrészt magába foglalja azt, hogy a fogyatékos személy érzékelje az információkat, másrészt pedig biztosított legyen számára a megfelelő értelmezés lehetősége. A kommunikáció lehetőségét a közszolgáltatások biztosítása során is érvényesíteni kell.

Ennek érdekében:
Indokolt legalább napi egy hírműsor híreinek siketek által is megérthető kijelzése - feliratozással és/vagy jelnyelvi tolmács segítségével - a médiaszabályozás eszközeivel, valamennyi országos televízió műsorszolgáltatásaiban.

Biztosítani szükséges a közszolgáltatások minden területén (pl. hivatalos ügyek intézése) a hozzáférhetőséget a fogyatékos személyek számára, a hétköznapi együttműködés és kommunikáció terén is.

Szükséges, hogy a fogyatékos személyekről és az esélyegyenlőségük megteremtésének érdekében tett intézkedésekről szóló információk folyamatosan jelenjenek meg a médiákban, a társadalom tagjainak pozitív irányú szemléletváltása, elfogadottsága érdekében is. (…)

Braille-írás
Ha a vakokról és a gyengénlátókról beszélünk, a Braille-írás elsők között merül fel a köztudatban. De hogy mi is ez valójában és milyen szabályok vonatkoznak a művelésére, már kevesen tudják.

Braille-írás (pontírás, vakírás) a látássérültek olvasási és írási rendszere, amelyet Louis Braille 1825-ben alapított. A Braille nem egy külön nyelv, hanem csak egy nyelv speciális olvasási és írási módszere.

A pontok rendszere az ABC betűit adják ki, számokat és írásjeleket alkotnak. Braille karakterek 1-6 domborított pontokból állnak, ami 64 különböző konfigurációt jelenthet.

Kivitelezése történhet nyomtatással, Braille-írógéppel, pontozó segítségével (legalább 120 grammos) papírra, valamint (erre a célra alkalmas) műanyagra egyaránt. A műanyag kopásállósága, tisztíthatósága, szakító szilárdsága alapján lényegesen időt állóbb a papírnál, írhatósága, sík nyomtathatósága azonban kedvezőtlenebb a papírhoz viszonyítva.

Nagyított betűs nyomtatás

Nagyított betűs írás kivitelezésekor a gyengénlátók érdekeinek megfelelően az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

-betűtípus: Arial, vagy Helveciához hasonló, talp nélküli betűtípus

-szín: kontrasztos (pl.: kék alapon sárga betű)

-anyag: matt, semmiképp nem fényes, ami káprázást okozhat

-megvilágítás: természetes, ha nincs rá mód mesterséges fénnyel kiegészítve

Nagyított betűs jelzések méretének észlelhetősége a távolság

függvényében:

Észlelhetőség távolsága (méterben) x 1,5 = betűméret (centiméterben)

1. Írott dokumentumok
Aláírást igénylő, egyéb kitöltendő dokumentumok

Aláírást nem igénylő tájékoztatók, kiadványok, térképek

A papír alapú írott/nyomtatott dokumentum minden intézmény rendszerében alapvető fontosságú. Tekintettel arra, hogy a látássérültek speciális megjelenítési formában képesek olvasni (Braille-, és/vagy nagyított betűs írás), javasoljuk a közzéteendő dokumentumok kiegészítését az érintettek számára is elérhető formában, valamint megfelelő példányszámban való tartását.

Aláírást igénylő, egyéb kitöltendő dokumentumokat kombinált írással javasolt kivitelezni, amely a nagyított betűs nyomtatást és a Braille-írást egyazon dokumentumon tünteti fel.

Az aláírás, illetve a kitöltésre szánt rész azonos helyre kerüljön a nagyított betűs (sík) és a pontírásos formában is, a látók számára is értelmezhető módón. Írhatóságát, nyomtathatóságát tekintve a papír a legmegfelelőbb alapanyag erre a célra, a Braille-írásnál rögzített kritériumok figyelembevételével.

Aláírást nem igénylő tájékoztatók, kiadványok esetén különválasztható a pontírásos dokumentum a nagyított betűs nyomtatástól.

A látó és vakírás különválasztásakor ajánlatos a pontírású tájékoztató címét, nevét síkírásban is feltüntetni, az intézményen belüli rendszerezést elősegítve.

2. Térképek
A látássérültek önálló tájékozódásának, közlekedésének elősegítésére az épületek belső elrendezéséről speciális térkép rendszerek állnak rendelkezésre, mint a tapintható és a hangos térkép.

A tapintható térkép a létesítmény nagyvonalú kialakítását jelöli, amely az ott található helyiségek irányvonalát mutatja, tapintható formában. A helyiségeket számokkal jelöli, amelynek listáját egy mellékelt Braille nyomtatásban van mód értelmezni. Az egyszerű átláthatóságért, tanácsolt emeletenkénti felbontásban elkészíteni.

Elérhetőségét célszerű egy stabil, 80–100 cm magasságú, vízszintes felületen (pl. pult) biztosítani, a megfelelő rögzítéssel, amely lehetőséget nyújt annak zavartalan átvizsgálására, értelmezésére.

A hangos térkép hanghordozóra rögzíti az épület belső elrendezésének részletes leírását, valamint a célterület megközelítésének lehetőségeit, felmerülő akadályait. A hanghordozó alkalmazásához szükséges a megfelelő hordozható eszköz (mp3 lejátszó, walkman, stb.).
A hanghordozó, valamint a lejátszó készülék elérhetőségét az információs pultnál, vagy hasonló tájékoztató tevékenységet ellátó központi helyen ajánlott biztosítani, (és táblával jelölni) a felhasználók részére.

3. Vezetővonal
A talajburkolati anyagok felületi (sima-érdes), sűrűségbeli (puha-kemény), színbeli (kontrasztos) és/vagy hangtani (lágy-kopogó) tulajdonságainak különbségével kialakított burkolati sáv.

Funkciója:
A vezetőcsík az eligazodást, az iránymutatást szolgálja, és egyben azt is jelzi, hogy a látássérült biztonságos helyen van.

A nem-látássérültnekjelzi, hogy ne rakjon akadályokat a sávra, valamint (tudatalatti funkcióként) vezetőcsíkként működik a kijáratokhoz, lépcsőkhöz, jegypénztárakhoz, jegyautomatákhoz, akadályok mellé, stb.

Olyan közterületen, ahol hiányzik az ún. természetes vezetővonal (pl. sövény, fal, korlát, kerítés, stb.).

A vezetőcsíknak kifejezetten nem az a funkciója, hogy a peron szélére vagy más veszélyes helyzetekre hívja fel a figyelmet!

Kialakítás:
A folyosókon/közlekedőkben minimum 1,20 m szabad szélességet kell biztosítani, helyi szűkületek esetén 0,90 m–re szűkülhet. A folyosó szabad területe azonban ne legyen akkora, hogy a látássérült elveszítse a kapcsolatot a fallal, amely a közlekedésében biztos támpontot jelent. Ellenkező esetben vezetővonalat kell alkalmazni.
Kerülendő a magas fényű, csillogó burkolóanyag és vezetővonal. Matt burkolóanyaggal kontrasztos színű, matt vezetővonal alkalmazása a célszerű.
Anyagát tekintve textil-, gumiszőnyeg, eltérő felületű burkolati sáv, (stb.) is lehet, a csúszásmentesség, illetve a tisztíthatóság figyelembevételével. Kerülendő a puha, süppedő anyag, amely megnehezíti a kerekesszéket használók közlekedését.
Az optimális vastagsága 0,5 cm, azonban legfeljebb 2 cm vastagságú lehet, ami még leküzdhető akadályt jelent a közlekedésben.
A vezetőcsík szélességének meghatározásakor figyelembe kell venni a járófelület szélességét, valamint az alkalmazandó vezetőcsík felületi tulajdonságait. Az összefüggő, folytonos felületi tulajdonságokkal rendelkező csíkok (gumicsík, szőnyeg, stb.) használata esetén 0,3 - 0,5 m szélesség javasolt, sabloncsíkok alkalmazása esetén 0,6 méter szélességben tanácsolt, a jól érzékelhetőségre való tekintettel. A megfelelő rögzítés, valamint a folytonosságra való törekvés mindkét esetben elengedhetetlen.
(Részlet a Látássérülteket vezető csíkok c. kiadványból)

Vezetőcsíkok legoptimálisabb elhelyezése:
Legalább 60 cm-re az akadályoktól
Legalább 150 cm-re a peron szélétől
Megjegyzés:
A vezetőcsíkok elején és végén figyelmeztető jelzéseket és választási pontokat ajánlatos elhelyezni. Lásd ezzel kapcsolatban a “Figyelmeztető jelzések" c. leírást.
Figyelmeztető jelzésként funkcionálhat a vezetővonal megszakítása is, mivel a járófelület és a vezetővonal kialakítását tekintve eltérő taktilis és vizuális jellemzőkkel bír.

4. Figyelmeztető jelzések
A vakok és gyengénlátók számára elérhető információforrások közül többféle lehetőség alkalmazható:

Hangjelzések (szóbeli tájékoztatás, figyelmeztető hangok)

Taktilis jelzések (tapintható, megszokott miliőtől eltérő felületi

tulajdonsággal bíró jelzések)

Vizuális jelzések (környezettől láthatóan élesen elkülöníthető jelölés)
Figyelmeztető jelzés: A járófelületen a burkolati anyagok felületi,
sűrűségbeli, színbeli és hangtani tulajdonságainak különbségével kialakított
burkolati rész.
A vezetővonal folytonosságába illeszthető, tőle jól elkülöníthető jelzése
figyelmeztetik a járókelőt a várható közlekedési változásra, akadályra,
ajtónyitásra, lépcsőre, elágazásra, veszélyre, stb. Az akadályok (lépcső,
rámpa, stb.) észlelésére szolgáló figyelmeztető jelzés a veszélyforrás teljes
szélességben kell legyen, a kikerülhetőség elkerülése érdekében.

5. Jelzések
Olyan figyelemfelkeltő motívumok, amelyek színbeli, hangtani, fénytechnikai szempontból jól elkülönülnek a környezettől, információt közvetítenek.

A jelzések alapkövetelményei:
Informálás, egyértelműség, észlelhetőség.
A jelzéseket célszerű szemmagasságban elhelyezni, a járófelülettől számított 150 cm magasságban. A járófelületre helyezett táblák, állványok, egyéb jelzéseket, figyelemfelkeltő információkat tartalmazó elemek elhelyezésénél szintén a 150 cm magasság megfelelő, azonban a talajburkolattól maximum 30 cm-re korláttal kell ellátni. A fej felett elhelyezett jelzések a járófelülettől legalább 220 cm magasságban legyenek, szabadon hagyva az akadálymentes belmagasságot.
A jelzések követhetőek legyenek, azaz adott épületen belül azonos színű jelzések, azonos információt hordozzanak. A háttérhez képest kontrasztos betűszín, a megfelelő megvilágítással segíti az észlelhetőséget. A fényforrások zavaró elhelyezése, káprázást okoz.

6. Közlekedést akadályozó berendezési tárgyak
A közlekedést akadályozó berendezési tárgyak (pl. járófelületen elhelyezett, falra szerelt 10 cm-nél jobban kinyúló) balesetveszélyesek a látássérültek számára. Ezt megelőzően a járófelület tulajdonságainak változtatásával, a tárgyak korláttal való szegélyezése (járófelülettől legfeljebb 30 cm magasságban), valamint figyelmeztető jelzéssel (környezettől jól elkülöníthető színjelzéssel) való ellátásuk nyújthat megoldást.

7. Lépcsők
A fellépők széleit lekerekítve, kontrasztos színnel jelölve ajánlott kialakítani.
Felületének minden környezeti, illetve egyéb szennyező hatás ellenére csúszásmentesnek kell lennie.
A lépcsőkarok kezdetét, és végét teljes szélességben figyelmeztető sávval kell ellátni.
Az 180 cm-nél nagyobb szintkülönbséget áthidaló lépcsőket, pihenő közbeiktatásával kell kialakítani. A lépcsőkarok mindkét oldalát előre kell jelezni figyelmeztető burkolati rész kialakításával, amely színbeli és sűrűségbeli tulajdonsága eltér a meglévő felülettől. Az 150 cm-nél keskenyebb lépcsőkar esetén elegendő az egyik oldalon kialakítani korlátot, amennyiben a lépcsőkar szélessége meghaladja az 150 cm-t (lehetőség szerint) kétoldalas, kétsoros korlát, illetve kapaszkodó szükséges.
A korlátnak folytonosnak kell lennie (pihenőkben is), valamint 30 cm-re túl kell nyúlnia a lépcsőkar végétől mindkét irányban.

8. Rámpák
Lejtési szögét tekintve legfeljebb 8%-os lehet, azonban az 5%-os optimális kialakítás ajánlott, mind a kerekesszéket, mind a fehérbotot használók érdekeinek megfelelően.
Felületének minden környezeti, illetve egyéb szennyező hatás ellenére csúszásmentesnek kell lennie.
A 2 cm alatti szintkülönbséget nem szükséges lejtőkarral ellátni.
A 17 cm alatti szintkülönbséget áthidaló lejtőkart kétoldali szegéllyel kell korlátozni, a korlát ez esetben nélkülözhető.
17 cm-t meghaladó szintkülönbséget áthidaló lejtőkar esetén, két oldalas, két soros korlát kialakítása javasolt.
A lejtőkar minden 9. métere után legalább 1,5 m hosszúságú pihenőt kell létrehozni, amely a lejtő dőlésszögével ellenkező irányba, a vízszinteshez képest 0,5-1%-os ellenlejtésű, megakadályozva a kerekesszékkel közlekedők visszagurulását.
A korlát folytonosságának ki kell terjednie a pihenőrészre is.
A lejtőkarok mindkét oldalát teljes szélességben ajánlott előre jelezni figyelmeztető burkolati rész kialakításával, amely színbeli és sűrűségbeli tulajdonsága eltér a meglévő felülettől.
A lejtőkarok korlátjára vonatkozó részletes leírást lásd. a "korlátok, kapaszkodó" c. résznél.

9. Korlátok, kapaszkodók
Átmérőjét tekintve 4,5-5 cm, a faltól legalább 4,5-5 cm távolságban legyen, a minél könnyebb fogás, kapaszkodás érdekében.

Kétsoros korlát, illetve kapaszkodó esetén 75 cm és 95 cm magasságban ajánlott.

Színe a falfelület színétől jól elkülöníthető, észlelhető legyen. Lehetőség van az utólagos kontrasztos színhatás kialakítására, ragasztószalag felhelyezésével, festéssel. Szélessége minimum 2,5 cm a jól láthatóság végett, hossza a korlát hosszával megegyező legyen.

Feltétlenül kerülendő a korláttal ellátott falra 10 cm-nél jobban kinyúló tárgyak beépítése, amelyek balesetet okozhatnak a látássérülteknek, akik a korlátot használják irányadóként. Amennyiben nélkülözhetetlen az említett tárgyak felszerelése, mindenképpen korláttal kell ellátni a járófelülettől és a beépített tárgytól mért 30 cm magasságban. Ajánlott továbbá az akadályt jól látható, a környezettől eltérő színnel is jelezni.

10. Ajtók, kilincsek
Az ajtókeret színének jól el kell különülnie az ajtótól, valamint a faltól, a jól észlelhetőség végett.
Nem ajánlott keret nélküli üvegtáblás ajtók használata. A kerettel ellátott üvegtáblás ajtókat jól észlelhető módón, a járófelülettől mért 1,5 m magasságban színes (kör, nyíl) jelzésekkel ajánlott kialakítani, valamint az ajtószárny nyitási sugarában elhelyezett figyelmeztető burkolati jelzés javasolt.
Nem javasolt az ajtószárny visszahúzó alkalmazása, ugyanis a látássérült kísérője megy elöl, aki nem képes megakadályozni, hogy a mögötte haladó látássérültet ne lökje meg hátulról a visszacsapódó ajtó. Kizárólag forgóajtó kialakítása helyett, javasolt egy alternatív bejárat létesítése.
A kilincs, ill. zárszerkezet kialakításakor megfelelő az U alakú kilincs alkalmazása, amely nem igényel különösebb fizikai erőnlétet. Kerülendő a csavarással, forgatással működtethető kilincs alkalmazása.
Az ajtók kilincsei könnyebben észlelhetők a gyengénlátók számára, ha a kilincs körüli ajtórészt félkör, vagy négyzet formában elhelyezett, a környezetétől jól elkülöníthető színnel (akár fóliával, festéssel, stb.) vannak kiemelve.
Küszöb kialakítása nem ajánlott, amennyiben elkerülhetetlen legfeljebb 2cm magasságban még nem akadályozza a közlekedést, balesetveszélye alacsony.

Címkék: akadálymentesítés, talema, vak

• 2007-10-18 13:24:16
• talema
• (hozzászólások: 8) Hozzászólás RSS